#67, avagy Csillag Dáriusszal beszélgettünk!

2020. Április 28. Kedd
21. rész!

A Debrecen elleni kupamérkőzés gólszerzője válaszolt a dorogifc.hu kérdéseire!




  • A Te helyzeted sajnos a járványhelyzet mellett sem könnyű, hiszen sérüléssel bajlódtál, de már a műtéten is túl vagy, hogy érzed magad és mikor végezhetsz 100%-os edzésmunkát?
    Igen, sajnos meg kellet műteni a félszezon után, december 19-én “szerencsére” már túl is estem rajta. Az utána lévő időszak nagyon hosszúnak tűnt, egy hónapon keresztül mankóznom kellet és nem állhattam a sérült lábamra. Január végén elkezdtem a rehabilitációt, és a vártnál gyorsabban kezdtem visszanyerni az erőmet. Pont az utolsó közös edzésünk volt a csapattal, mikor már be tudtam szállni a labdás koordinációba, sajnáltam, hogy egyből vége is lett mindennek, de rájöttem, hogy így több időm lesz felkészülni és nem kell elkapkodnom a teljes felépülést. Itthon már 100%-osan elvégzem azokat az edzéseket amiket, az erőnléti edzőnktől kapok, és próbálok plusz dolgokat is csinálni, bár néha-néha még érzek fájdalmat, de ezek nem hátráltatnak szerencsére.

  • Miért a 67-es mezszámot választottad?
    A kedvenc mezszámom a 7-es, de érkezésemkor foglalt volt, így hát úgy gondoltam a 67-es mezszámot választom érzelmi kötődés miatt, hiszen nagyon sokat köszönhetek Édesanyámnak a foci és az élet minden egyéb területén is, az Ő születési dátuma ez.

  • Tarnaméra, Jászapáti és Heves, utánpótlás éveid egy jelentős részét ezen településeken töltötted, hogyan emlékszel vissza erre az időszakra és tartod-e még a kapcsolatot a korábbi klubjaiddal és csapattársaiddal?
    Nagyszerű évek voltak, remek edzőkkel és csapattársakkal, mostanra azonban már eltávolodtunk egymástól, nagyon ritkán beszélek egy-két emberrel, de nyomon szoktam követni, hogy ki mit, és merre csinál.

  • A Honvéd Akadémiájára kerültél később, milyenek voltak a mindennapok az akadémia rendszerben?
    Az akadémiáról talán egy könyvet is lehetne írni, annyi szép emlékem van róla, emlékszem az első évben rögtön az alapozás kezdetén megsérültem, nagyon összetörtem akkor, hogy most mégis mi lesz, de a klub akkor is velem volt, és támogatott, segített, amiért hálás vagyok. “Egyszerű” rendszerünk volt, reggeli, iskola, edzés, ebéd, iskola, edzés ritmusban. Úgy éreztem a legjobb helyet választottam, minden adott volt ahhoz, hogy élsportoló legyek. Családias volt, egy korosztály, egy csapat, egy osztály, mindig együtt voltunk, ezért alakulhatott ki közöttünk ilyen szoros kötelék, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ha pár szóval kellene jellemeznem az akadémiát akkor azt mondanám, hogy: fegyelmezettség, profizmus, családias, győztes.

  • Az NB1-ben is bemutatkoztál Kecskeméten, hogyan élted meg ezeket a mérkőzéseket?
    Nagyon megörültem, amikor a Kecskemét felkeresett 18 évesen, pontosan már nem is emlékszem, hogy hányadik fordulóban sikerült játszanom, de az meg van hogy egy DVTK elleni idegenbeli mérkőzés volt, remek hangulattal, szép emlék volt első mérkőzésnek. Későbbiekben párszor még sikerült csereként játszanom, de sajnos kevesebbet töltöttem a pályán, mint amennyit szerettem volna. Mindenesetre sokat tanultam és örülök, hogy sikerült megízlelnem milyen egy NB1-es csapat tagjának lenni.

  • Több NB2-es csapatod is volt, mi a különbség a Dorog és köztük?
    Az első NB2-es csapatom a Budaörs volt, ahol ugyan azt éreztem, mint korábban a Honvédnál, hogy egy családias légkörben vagyok, ahol segítenek egymásnak az emberek, szép két évet töltöttem el, de úgy éreztem, hogy váltanom kell a céljaim eléréséért, Dorogon újra ez az érzés van bennem, minden rendben van a sérülésem ellenére is, nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve, akik támogatnak és segítenek.

  • Nagyon fontos találatot szereztél dorogiként, méghozzá a Debrecen elleni Magyar Kupa mérkőzésen, hogyan értékelnéd az idei szezonod akár a kupamenetelés, akár Te egyéni teljesítményed szemszögéből?
    Természetesen örültem, hogy gólt tudtam szerezni, sokat számított nekem. A mérkőzés utáni gratulációk nagyon jól estek. A kupában egy szép menetelést könyvelhettünk el, szerintem ezzel mindenki egyetértene. A bajnokságban már kicsit hullámzóbb teljesítményt nyújtottunk, nem teljesen úgy sikerült, ahogyan azt elterveztük és szerettük volna, ami az én teljesítményemre is igaz, szerencsétlen félévem volt, 3-4 meccs után mindig volt egy zúzódás, apróbb fájdalom, vagy épp teljesítményhiány, amiért nem tudtam játszani. Egyértelműen ezeket elkerülve akarok visszatérni.

  • Elégedett vagy a karriered alakulásával, és mi okoz hiányérzetet benned, mi az amit sikerült és mi az amit nem sikerült elérned azok közül, amiket például akadémistaként terveztél?
    Persze, mint mindenkinek nekem is voltak álmaim, de ezeket megtartanám magamnak. A döntéseimet nem bántam meg, minden átigazolásomnak meg volt az oka, amiért így döntöttem. Amit sajnálok az az, hogy nem sikerült megragadnom az NB1-ben , de azért küzdök, hogy egyszer újra játszhassak az első osztályban, akár a Dorog színeiben!

  • Melyik pozícióban érzed a legjobban magad, milyen csapattaktikai elem áll a legközelebb hozzád és miben szeretnél a leginkább fejlődni?
    Két pozíció van, amit nagyon szeretek, az egyik ahol kis korom óta futballoztam az a bal szélső poszt, a másik pedig a későbbiekben kialakult középső középpályás. Más-más játékstílust követel meg a mind a két poszt, de korábban is volt már rá példa, hogy egy mérkőzésen belül is játszottam mindkét pozícióban. A kettő közül talán a bal szélső kicsit közelebb áll a szívemhez. Mindig is a támadó focit szerettem, a letámadást agresszívan, de okoson, tudom, hogy játékomat is befolyásolja valamilyen szinten, ha csak a védekezéssel kell foglalkozni és nem lehetek annyit játékban. Minden területen szeretnék fejlődni, van ahol többet és van ahol kevesebbet kell, de tudom hogy mindig van mit fejlődni.

  • Melyik az a külföldi ország, amelyikben szívesen lennél profi játékos, és melyik az, amelyikben semmiképp sem?
    Anglia, ez egyértelmű, lehet hogy csak a Manchester United miatt, de legbelül szerintem mindenki szeretné magát kipróbálni a Premier League-ben. Bevallom őszintén nem gondolkoztam még el azon, hogy hol nem szeretnék focizni, de talán olyan helyen, ahol mínusz fokok vannak egész évben. :)

  • Mik voltak az okai annak, hogy Dorogra igazoltál és mik a további terveid nálunk?
    Vácon sajnos problémák voltak, én is, mint szinte mindenki más, új csapatba igazolt. Szerencsére mikor a Doroggal tárgyaltam volt pár ismerős a csapatban és olyan is, aki korábban megfordult itt, így volt sejtésem a klubról, hogy milyen is lehet. Kizárólag pozitív információkat kaptam, és még ennél is pozitívabb csalódásokban volt részem, amióta itt vagyok! Szeretnék minél sikeresebb lenni a klubbal. Nekem is vannak egyéni céljaim, de tudom hogy első mindig a csapat, és akkor lehet az egyén is sikeres!

  • Mit üzennél a szurkolóinknak?
    Először is mindenkinek meg szeretném köszönni az “egész” éves szurkolást és támogatást! Sok új dolgot nem lehet már mondani, de vigyázzatok magatokra és a szeretteitekre! Reméljük a közeljövőben újra együtt harcolhatunk a Dorogért!

KÖVETKEZŐ MÉRKŐZÉS
Merkantil Bank Liga NBII. 38. forduló
Dorogi FC
Kazincbarcika SC
Május 17., Vasárnap, 17:00
Buzánszky Jenő Labdarúgó Stadion
 Főtámogatók
 
  






 
#67, avagy Csillag Dáriusszal beszélgettünk! - Dorogi FC