#1, avagy beszélgetés Vajda Gellérttel!

2020. Március 22. Vasárnap
Részletek a "bővebben" után!
Interjúsorozatot indít a dorogifc.hu, hogy akkor, amikor szurkoló és játékos nem találkozhat, mégis találkozzon. A következő napokban egy kicsit könnyedebb, személyesebb, ugyanakkor a csapattal kapcsolatos témákat érintő beszélgetéseket olvashattok majd játékosainkkal, edzőinkkel!

Kezdjük a legnehezebbel, ebben a rendkívüli helyzetben, hogyan telnek a mindennapjaid?
Próbáljuk teljes mértékben a szabályokat betartani, így szinte végig itthon vagyunk a családdal. Kedvesemnek még jobban kell vigyázni, hiszen várandós, szóval néha már az agyára megyek, mert sokszor felhívom a figyelmét a prevencióra. Szerencsére kertes házban élünk, így azért jobban elviselhető ez az egész. Most van idő a kertben dolgozni, így próbalom hasznosan, kerti munkával eltölteni ezt a kényszer szünetet. Minimálisan mozdulunk csak ki a kötelező dolgok miatt. A klubtól kaptunk edzésprogramot, amit meg kell csinálnunk, hogy ha újból elkezdhetünk edzésre járni a lehető legjobb állapotban térjünk vissza.

Hogyan lett belőled kapus, illetve mindig is kapus akartál-e lenni?
Egy iskolai foci tornán, kényszerből álltam először kapuban, ahol pozitív élmények értek, így onnantól kezdve nem volt kérdés, eldöntöttem, hogy kapus szeretnek lenni.

Ki a kedvenc kapusod a nagyvilágból és ha egyetlen tulajdonságát magadénak tudhatnád mi lenne az?
Nincsen kimondott kedvenc kapusom, első sorban a magyar focit követem nyomon. Úgy gondolom mindenkitől el lehet lesni valamit, mindenkitől lehet tanulni.

Mezszámod alapján Veled kezdtük az interjúsorozatot, miért az 1-es mezszámot választottad?
Mielőtt Dorogra igazoltam, soha nem volt az 1-es a mezszámom. Akkoriban a Dorogon három kapus mezből lehetett választani, de csak az 1-es mez volt szabad, így lett az enyém az 1-es.

Nevezd meg kérlek a legjobb és legrosszabb tulajdonságod kapusként!
Ez egy nehéz kérdés, erre nem nekem kell válaszolnom, hanem inkább a szakmai stábnak, de ha viccesen szeretnék válaszolni, a legjobb, hogy magasságom rendben van, a legrosszabb pedig, és aminek a szertáros hölgyek nem örülnek, hogy én vagyok általában a legkoszosabb, az az igazság, hogy imádom a vizes és sáros pályát!

Ha nem lehetnél profi labdarúgó, mivel foglalkoznál legszívesebben? Kapusedző szeretnék lenni. De ha nem lehetnék edző sem, valószínűleg szakács lennék, vagy kertész. Ez a két dolog kikapcsol, szeretem mindkettőt csinálni.

2014-ben csatlakoztál a Dorogi FC-hez, mit jelent számodra ez a klub?
Nagyon régóta itt vagyok, nem gondoltam volna akkoriban, hogy még most is itt leszek. Úgy érzem már helyinek számítok, fontos nekem a klub. Egyszer, vagy kétszer felmerült a távozás lehetősége a kevés játéklehetőség miatt, de örülök, hogy itt vagyok még mindig. Kapusedzőként is dolgozom, ahol megtaláltam a számításaimat. Fontosnak tartom, hogy stabil NB2-es csapat legyünk, hiszen a szurkolók szeretik a csapatot, sok élménnyel gazdagodtam az évek alatt, amit soha nem fogok elfelejteni.

Melyek a legszebb és legfájóbb emlékeid amióta hozzánk tartozol? Csapatszinten a legszebb emlékem az első NB2-es szezon, sok szép győzelmünk volt, és olyan barátságok születtek akkor, amik még most is összekötnek minket. A legrosszabb élmény egyéni probléma volt, ami egy folyamat végének volt köszönhető, amit inkább nem osztanék meg, túl vagyok rajta, ez a legfontosabb!

Az aktuális szezont tekintve, elégedett vagy a csapat teljesítményével?
A bajnokságban felemásan szerepel a csapat, de remélem a szünet után pozitív lesz a szereplésünk és odaérünk abba a pozícióba, amit elterveztünk a szezon előtt. A Magyar Kupa szereplésünk jól mutat, hiszen a kötelező győzelmek mellett csináltunk bravúrt is. Az MTK elleni párharcban több is lehetett volna, de ez mar így alakult. Jó volt látni, hallani hogy a szurkolóink így kitettek magukért, és a kiesés ellenére is éltettek a csapatot!

Igaz, hogy a Dorogi FC egyik legnagyobb erőssége az a közösség, amely a felnőtt keretnél van?
Igen , az öltözői hangulat mindig jó és összetartó. Évről évre így van, és ez azért is nagy dolog, mert sűrűn van és volt nagyobb játékosmozgás a keretünkben, szóval ez az "erős öltöző" köszönhető a kiválasztásnak, amiben az emberi tényező is fontos, illetve a "magnak" is, akik az állandóságot képviselik a csapaton belül!

Két remek kapustársad van a keretben, jellemezd őket kérlek!
Na már megint jellemzés! :) Szakmailag nem szeretném őket értékelni, de a pályán mutatott teljesítményük parádés volt ebben a szezonban. Emberileg nagyon rendben vannak, jó a hangulat, ami ugyan olyan fontos szerintem mint a szakmai munka, sok mindent megbeszélünk, segítjük egymást. Úgy gondolom jó társak vagyunk. Hozzánk tartozik
Borsiczki Bendi is, aki velünk edz minden nap. Szóval négyen versenyzünk, az edzéseken tétre megy minden, van egy külön kis bajnokságunk is!

Kapusedzőként is tevékenykedsz a klubnál, hogyan látod akár a felnőtt csapatunk jövőjét ilyen szempontból, van most olyan kapust, aki felkerülhet idővel az első kerethez?
Igen, nagyon nagy lehetőségnek fogom fel, hogy én lehetek az U14-es korosztálytól idősebbek kapusedzője, nagy felelősség ez, próbálom nagyon jól csinálni. Borsiczki Bendi már a felnőtt keret kapusaival edz, de ez Belányi István munkájának köszönhető. Úgy gondolom minőségben jó kapusaink vannak az utánpótlásban, akik kapusok szeretnének lenni és ez nagyon fontos! Jó munkát végeznek, szeretnek edzeni. Bízom benne, hogy pár év múlva valamelyikük a csapattársam lesz a felnőtt keretben és akkor elmondhatom majd ,hogy valamit jól csináltunk!

Mit üzennél a szurkolóinknak?
A jelenlegi helyzetben csak annyit tudok üzenni, hogy mindenki vigyázzon magára, és próbálja a szabályokat betartani! Remélem nemsokára újból találkozunk!

KÖVETKEZŐ MÉRKŐZÉS
Merkantil Bank Liga NBII. 31. forduló
Dorogi FC
Aqvital Csákvár FC
Április 5., Vasárnap, 16:30
Buzánszky Jenő Labdarúgó Stadion
 Főtámogatók
 
  






 
#1, avagy beszélgetés Vajda Gellérttel! - Dorogi FC